„Nehéz megfogalmazni röviden mit jelentett nekem a csapat 10 éven keresztül röviden tömören
mindent, az a profizmus az a csapatszellem, megbízhatóság , jó hangulat, István összetartó ereje, ami
nélkül ez a csapat nem érhetett volna el ekkora sikereket ebben a zűrzavaros mai teniszéletben.”
„2006-ban az Egyiptom elleni Davis Kupa találkozón ismertem meg a hódmezővásárhelyi Tenisz Club
remek fedett csarnokát és a Hód TC játékosait és segítő aktivistáit. Majd nyáron a csapatbajnoki
mérkőzéseken tapasztalhattam az „egy mindenkiért, mindenki egyért” szellemet – ami mindig
győzelemre segítette a csapatot.”
„Ha valaki egyszer megkérdezi, hogy mik a Hódmezővásárhelyi Tenisz Klubban töltött 11 évem
legfontosabb pillanatai, akkor a következők jutnak sorrend nélkül az eszembe: tenisz sikerek, az
egyetemi diplomám megszerzése, életre szóló barátságok.”
„Ez a csapat egy család volt! Serfőző István volt a családfő, mi pedig a gyerekei. A tőle kapott szeretet,
erkölcsi és anyagi megbecsülés volt az, ami motivált bennünket. Éreztük, hogy tűzbe menne értünk,
ezért mindenki maximálisan meg akarta hálálni a bizalmat.”
„Sokszor elhangzott tőlem az a mondat, hogy „a csúcson kell abbahagyni”, hol komolyan, hol viccesen.
Igazából soha sem akartam komolyan abbahagyni.”
"Nehéz megfogalmazni röviden mit jelentett nekem a csapat 10 éven keresztül röviden tömören mindent, az a profizmus az a csapatszellem, megbízhatóság , jó hangulat, István összetartó ereje, ami nélkül ez a csapat nem érhetett volna el ekkora sikereket ebben a zűrzavaros mai teniszéletben."
"2006-ban az Egyiptom elleni Davis Kupa találkozón ismertem meg a hódmezővásárhelyi Tenisz Club remek fedett csarnokát és a Hód TC játékosait és segítő aktivistáit. Majd nyáron a csapatbajnoki mérkőzéseken tapasztalhattam az „egy mindenkiért, mindenki egyért” szellemet – ami mindig győzelemre segítette a csapatot."
"Ha valaki egyszer megkérdezi, hogy mik a Hódmezővásárhelyi Tenisz Klubban töltött 11 évem legfontosabb pillanatai, akkor a következők jutnak sorrend nélkül az eszembe: tenisz sikerek, az egyetemi diplomám megszerzése, életre szóló barátságok."
"Ez a csapat egy család volt! Serfőző István volt a családfő, mi pedig a gyerekei. A tőle kapott szeretet, erkölcsi és anyagi megbecsülés volt az, ami motivált bennünket. Éreztük, hogy tűzbe menne értünk, ezért mindenki maximálisan meg akarta hálálni a bizalmat."
"Sokszor elhangzott tőlem az a mondat, hogy „a csúcson kell abbahagyni”, hol komolyan, hol viccesen. Igazából soha sem akartam komolyan abbahagyni."